HARMONIZÁLT TERMÉKEK

Az európai integráció korai szakaszában az alapító tagállamok úgy vélték, elegendő volt rögzíteni a Római Szerződésben az áruk vámunión, illetve közös piacon belüli szabad mozgása érdekében a tagállamok liberalizációs kötelezettségeit (vámok, mennyiségi korlátozások, ezekkel egyenértékű tagállami intézkedések, valamint diszkriminatív adók kivetésének tilalma), és a tagállamok értelemszerűen lebontják mindazon nemzeti korlátozásaikat, amelyek akadályoznák az áruk szabad mozgását.

Hamar kiderült azonban, hogy a még oly szép politikai deklarációk ellenére is az egyes tagállamok megkísérelték a legkülönfélébb (olykor kreált) indokokkal megakadályozni, hogy más tagállamok export termékei a hazai termelők versenypozícióit országukban korlátozzák.

Számos (olykor igen átlátszó) intézkedésük született, komolyan foglalkoztatva az Európai Bíróságot. A taglétszám bővülésével nyilvánvalóvá vált az is, hogy ugyanazon termékekre (azok biztonságára vonatkozóan) a régi és az új tagállamok nemzeti szabályaiban jelentősek lehetnek a különbségek.

Mindezek okán az Európai Bizottság javaslatára az Tanács (Miniszterek Tanácsa) már a 70-es évektől egyes termékekre irányelvekben olyan minimális termékbiztonsági előállítási folyamatokat és követelményeket rögzített, amelyeket a tagállamoknak át kellett ültetniük nemzeti jogukba. Ezzel megszülettek az első harmonizált termékek.

A 80-as évektől kezdve felgyorsult az egyes termékekre vonatkozó uniós jogalkotás. A Tanács (a későbbiekben már az Európai Parlamenttel egyetértésben) számos ipari termékre ún. új megközelítésű irányelvet fogadott el, a különösen veszélyes termékeknél pedig rendeletekben egységesítette a tagállami követelményeket (pl. vegyi anyagok, kozmetikumok, újszerű élelmiszerek, GMO termékek).

Mára a termékek mintegy négyötödének belső piaci jelenlétét, forgalmazhatóságát harmonizálják irányelvek vagy egységesítik uniós rendeletek. Csak a termékkör mintegy ötödére igaz, hogy a termékbiztonsági és forgalomba hozatali követelményeket (egymástól akár jelentősen különböző) nemzeti jogszabályok szabályozzák. Ezek az ún. nem harmonizált termékek, melyek belső piaci kereskedelmét a kölcsönös elismerés elve teszi lehetővé.

Jó, ha tudjuk, hogy az uniós irányelvek és rendeletek a magyar jog részét képezik, így az egyes termékekre vonatkozó uniós szabályokat nem kell külön keresnünk, elegendő a hazai jogszabályokat ismernünk, ha csak belföldön dolgozunk. Ha más EU-tagállamban is jelen vagyunk (árut értékesítünk vagy szolgáltatást nyújtunk), fontos tudnunk azt is, hogy az uniós rendelettel szabályozott termékek nemzeti szabályai valamennyi tagállam nemzeti jogában azonosak.

Nem ez a helyzet az irányelvekkel harmonizált termékek esetében, itt ugyanis az irányelvek átültetése a nemzeti jogokba nem pontosan ugyanúgy valósul meg. Ilyen termékeknél ezért nem elegendő a hazai jogszabályt ismernünk, indokolt megismerkednünk a célpiacok országainak az adott termékre vonatkozó szabályaival is.